Ömlik ránk az interneten az információ, követni is alig bírjuk a zúduló híreket. Régebben, míg a nyomtatott sajtó, a televízió, a rádió volt a fő hírforrása mindenkinek, a hírek a közzétételük előtt szigorú ellenőrzésen mentek keresztül, a hírszerkesztő fontos funkció volt minden szerkesztőségben.
Az interneten hatalmas a szólásszabadság, nincs semmilyen szűrő, mindenki azt ír, amit akar, így aztán az álhírek (fake news) már külön “műfajt” jelentenek. Ráadásul az álhírek gyorsabban terjednek az interneten, mint a megbízható hírek. Ez nem a robotokon múlik, hanem a szenzációéhes netezőkön, akik rengeteg megosztással terjesztik a különleges, ám hamis információkat. A Facebookon pillanatok alatt körbejár a világban egy sztori, nemcsak az igazi, hanem a kamuhír is.
Több forrásból tájékozódni
Fontos, hogy egy furcsa hír olvasásakor igyekezzünk több forrásból, mégpedig megbízhatóként számon tartott forrásokból is tájékozódni. Ha egy celeb halálhírét olvassuk, de a televízió nem mondta be, a vezető hírportálok nem írták meg, akkor éljünk a gyanúval, hogy a hír nem igaz, csak kattintásvadászati célból tették közzé.
A britek oktatják is
Nagy-Britanniában már oktatják is az iskolásokat arra, hogyan ismerjék fel a valótlan tartalmakat a neten. Az álhírek terjedése veszélyezteti az újságírás hitelét is, ezért az olvasókat fel kell készíteni arra, hogyan tegyenek különbséget a megbízható információk és a kamuhírek között. Elsősorban a tinédzserkorosztály veszélyeztetett, mert számukra a Facebook az elsődleges információforrás, élettapasztalatuk viszont még kevés a hírfolyamban való józan navigáláshoz.
